Berki Krisztián nekem

Egyike londoni olimpiai bajnokainknak. Van egy közismert névrokona, akire a média indokolatlanul nagyobb figyelmet fordít. Azaz nem indokolatlanul, hiszen mi tiszteljük meg a róla szóló cikkeket, írásokat, videokat, tv műsorokat figyelmünkkel. A mai Berki Krisztián  facebook fikaáradatról az alábbiak jutottak az eszembe.

Nekem ő Berki Krisztián:

Köztudott jellemzője a mai tömegmanipulálásnak (szándékosan nem a tömegtájékoztatás szót használom), hogy bárki, csak addig érdekes a számára, amig klikket, oldalmegtekintést, nézettséget, hallgatottságot hoz. Egy másodperccel sem tovább. Hiszen ez a média is a versengő világ aktív letéteményese.

Úgyhogy tiltakozni nem azzal lehet érdemlegesen, hogy szörnyűlködve megosztom a róla szóló cikkeket, linkeket, hanem, ha a címet elolvasva, meg sem nyitom az adott cikket. Ha meg esetleg az adott honlap, újság, tv sok ilyen cikket, műsort tartalmaz, nem megyek fel rá, nem veszem meg, nem nézem, nem tartom életben. Így lehet arra ösztönözni őket, hogy nekem tetsző tartalmat gyártsanak. Ilyen egyszerű.

Ismerd fel hogy mit jelent a felelősség, jelen esetben felelős média fogyasztás! Értsd meg, felelős vagy magadért minden tetteddel így azzal is, hogy mire irányítod a figyelmedet. Megtisztelhetnéd magad annyira, hogy olyan gondolatokat, információkat engedsz be, melyek a javadat szolgálják, s melyek  ezzel a szándékkal is készültek. Arra nem térek ki, hogy a figyelmed és gondolatod teremtő erejét, amúgy mennyi pozitív dologra is fordíthatnád különben.

Véleményemet egy példával is alátámasztom: bizonyára emlékszel arra, hogy egy időben a  tv híradókban rendszeresen szerepelt egy-egy ember, aki valamelyik sportesemény közepén átrohant a pályán meztelenül. Ezek az emberek a pályákról nem tűntek el, csak a műsorokból, ugyanis  a közvetítőknek kiadták ukázba, hogy ne kövessék kamerával (azaz fordítsák el a figyelmüket) az ilyen “tetteseket”, hátha így kedvüket szegik. A netnek köszönhetően ez a szándék is hiábavaló volt.

És még egy gondolat. Rengeteg médiamunkást ismerek, hiszen én is a médiában tevékenykedem. Drága újságíró kollegák, Ti mikor ismeritek be magatoknak végre a felelősségeteket? Meddig lehet ámítani magatokat azzal, hogy ez a munkám, a főnök mondta, vagy én csak jót akarok, hogy “hitelesen” tájákoztatok. Hogy az örökbecsű önigazolást is említsem: mi csak arról tudósítunk, amire igény van. Ez nem igaz, az igényt Ti generáljátok. Az ember nem úgy jön a világra, hogy idiótákat és rámhíreket akar nézni a tvben. A kezetekben van egy isteni lehetőség, emberek millióit elérni, fordítsátok ezt arra, hogy építő üzeneteket, példaértékű embereket mutattok be.

Egyéni felelősségetek van abban, ahova a tömegtájákoztatás (itt most direkt ezt a szót használom) juttatja a médiafogyasztók tudatszintjét. Shame on you, hogy Berki Krisztián nevét olvasva, hallva, akadhat bárki, akinek nem az olimpiai bajnokunk jut eszébe elsőként.

About The Author
-