Az alábbi felhívást olvastam ma az „egyik közösségi oldalon”, azaz a facebookon:

” Vásároljunk minden karácsonyi ajándékot ismerős vállalkozótól, így támogatva őket: a szomszédtól,a aki katalógusból árul, a mestertől, a képzőművésztől közvetlenül, a zenésztől, aki eladja a CD-t, a baráttól, aki interneten kínál valamit. Engedjük meg, hogy a pénz a hétköznapi emberekhez áramoljon, és ne pedig a nagy multinacionális cégekhez, és így több embernek lesz boldogabb karácsonya. Ha egyetértesz ezzel, másoljd ki innen, és TEDD KI AZ ÜZENŐFALADRA! … Támogasd a hozzád közelálló kisvállalkozókat!!!”

Támogatom, kiposztoltam én is!

De van más ötletem is:

vásároljunk könyvet! Én több éve már csak könyvet vásárolok mindenkinek. Olyan könyvet, ami szerintem az illetőt érdekelheti, esetleg segítheti, tanulhat belőle. Több ilyen könyv még ki sem nyílt azóta, de majd eljön az ideje, vagy nem.

Vagy

ne vásároljunk karácsonyi ajándékot! Vásárlás helyett készítsünk valamit magunk, majd töltsünk egy estét nyugiban szeretteinkkel és egy gigantikus vacsorával!

Gyerekkorunkban bátyámmal egyszer ping-ponglabdákra rajzoltunk nagyon komoly arcokat, és mindenki kapott valami hozzáillő labdarcot, ezek aztán remekül működtek karácsonyfa diszként is, miként madzagon lógtak a fáról. És persze folyamatosan mentek a mindenféle rajzok is. Egyszer lerajzoltam Jasszer Arafatot a kendős  – akkor szimpatikusnak tűnő  – PFSZ-es bajtársaival, egy hajón. (nooormális?)

Igaz, ezzel nem támogatjuk a hazai vállalkozókat, de legalább visszakerül szívünkben a Karácsony oda, ahol gyerekkorunkban volt, amikor izgatottan készültünk rá, és még tényleg szerethettük ezt az ünnepet azért, mert összehozta a családot.

Karácsonyi hangulathoz egy kis muzsika: