Gondoltam bekezdek egy figyelem felhívó címmel, hö. De egyébként Gandhi megmondta már mi a tutti megoldás a világ összes bajára: „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban.” Kifejtem saját szavaimmal is.
Az utóbbi időszak, sőt egész 2012 nagyon intenzív volt élményekben, történésekben, nem csak nekem, de a környezetemben szinte mindenkinek, sőt szerintem a legtöbb embernek itt a Földön. Nincs mese, zajlik a dimenzióváltás, a tudatosodás és az a folyamat, amit úgy hívok „elválik a szar a víztől”. Azaz épp mindenki eldönti SZABADon, hogy merre viszi tovább az életét: BALra (tudod bal-eset, ballépés, balfasz, balul sül el,) vagy – megváltoztatja – JOBBra (tudod, Jó, jobb, legjobb). Nyugi ez nem politikai véleménynyílvánítás.
Eldönthetjük, hogy továbbra is az anyag, ego, elme csapdájában vekengünk-e, ily módon továbbra is félünk (leginkább halálfélünk) ítélkezünk,gyűlölködünk, hisztizünk, panaszkodunk, elvárunk, csalódunk, féltékenykedünk, pletykálunk, másokat fikázunk (távollétükben), azaz játsszuk az érzelmi játszmáinkat otthon, munkában és bármely találkozásunkban. Emellett életünk fő tevékenységeként hajtjuk a munkát (ami sosem ér véget!), a lét, nézzük a tv-t, olvassuk a híreket, amiket nem tudjuk ki gyárt nekünk és milyen céllal, de azért igazságnak és saját tudásunknak fogadjuk el azokat. Fogyasztjuk a mérgező élelmiszerE-ket, gyógyszerE-ket.
Értetlenül nézzük a szaporodó negatív eseményeket, problémákat, GOND-okat az életünkben, esetleg kirúgnak a melóból, összeveszünk a partnerünkkel, megbetegszünk stb. Egy szóval maradunk öntudatlan termelő és fogyasztó droidok (lásd Duracell a Mátrixban). De amikor az okokat keressük minderre, általában külső felelősöket találunk sorsunk kedvezőtlen alakulása miatt. És persze bosszankodunk otthon ülve, hogy szar az egész és változás KÉNE. (Amúgyis a kedvencem a KÉNE szó, olyan jó belekiáltani a pusztába, kijelentve igényünket, de nem címezve azt senkinek. A legjobb, amikor valaki felhív azzal, hogy beszélnünk kéne. Mondom: tényleg? nem tudtam róla.)
Vagy eldönthetjük, hogy kilépünk az ego csapdájából azzal, hogy feltesszük a kérdést kik vagyunk, miért születtünk meg, mi a dolgunk itt, és úgy egyáltalán mi az értelme az életnek, van-e Isten és hasonlók. Ezek megválaszolásához nem a materialista világban kell keresgélnünk, hanem sajnos bizony a spirituálisban. Segíthet benne az asztrológia/asztrozófia, családállítás, az egész-séges táplálkozás (minél kevesebb a méreg, annál épebb a lélek), az energia gyógyászat (prana nadi, rejki), a kineziólógia, a számmisztika, az olvasás, a yoga és még számtalan ezoterikus hókuszpokusznak tartott, de valójában ősi tudás.
Ha ezt a tökös döntést hozzuk, akkor egy nagyon kalandos túrába kezdhetünk önmagunkban, és kellő munkával és alázattal megtalálhatjuk a válaszokat is. A sorozatos felismeréseink eredményeképp, egyre őszintébbek leszünk magunkkal, és ezáltal bárkivel. Tudunk a negatív eseményekből tanulni, ezáltal azok pozitívvá válnak szemünkben, hiszen segítenek nekünk. Megtanuljuk, hogy a másik csak tükröt tart nekünk, amikor konfliktusunk van vele, reflektálva egy számunkra nem tetsző tulajdonságunkat (…más szemében a szálkát is). Felismerjük, hogy azért tagadunk,mert fájdalmasan igaz, amit nekünk mondtak. És még számtalan örökérvényű, EGY-etemes igazságot tárunk fel magunkból. Ezeknek köszönhetően a sok negatív helyett egyre pozitívabb események történnek életünkben, megnő a „szerencsés véletlenek” száma, és egyre JOBB lesz minden. Sőt mintha a SZERETET érzése átvenné az irányítást bennünk.
Ugyanakkor, tudnunk kell, ha ezt a JOBB-os verziót választjuk, elveszíthetünk egy csomó barátot (hívjuk inkább érdekkapcsolatnak), családtagot. Ellenünk fordulnak sokan, és még mindig a többség által bolondnak (szektásnak, ezosnak, gyávának, deviánsnak stb.) tartott kisebbséghez fogunk tartozni. Amire persze már nagyívben fogunk kullantani, mert a fentiek miatt egyre szabadabbnak fogjuk érezni magunkat, és a legkevésbé fogja meghatározni állapotunkat mások rólunk alkotott véleménye.
Node miért bölcselkedék én itt erről? Hát azért mert kitört a háború a Közel-Keleten. Ennek kapcsán a számtalan újságcikket és facebook posztot, kommentet olvasva – melyek hemzsegnek a gyűlölködéstől – arra jutottam, hogy csak egy módon lesz béke ezen a Földön, mágpedig, ha többségben lesznek azok az emberek, akikben béke lesz belül. Ennek eléréséhez, pedig egyszerűen csak a JOBBik verziót kéne választaniuk.
Ha ugyanis béke és szeretet van bennem, akkor a figyelmem eköré összpontosul, kevesebb energiát adok a viszályoknak, negatív energiáknak és szeretettelibb leszek. És ha az ilyen beállítottságú emberekből több lesz, akkor logikus, hogy a viszálykodók egyre kevesebben tudnak majd viszálykodni. Persze ehhez, először el kéne, hinni, hogy ez ilyen egyszerű. (Hol hit, ott szeretet. Hol szeretet, ott béke. Hol béke, ott áldás. Hol áldás, ott Isten. Hol Isten, ott szükség nincsen – székely háziáldás.)
Na ez a hit kérdés baromi nehéz, de ezen segít a meditáció, mert egy meditációban eltöltött – akár – öt perc is olyan saját tapasztalathoz, azaz valós tudáshoz vezet, amit a tapasztaló nem tud többé „nem tudni”. Olyankor lecsendesedik az elme, nem gond-olkodik az ember, ezáltal JEL-en lesz. Idő, tér és ego nélkül. Elég fasza egy állapot.
Meditálni menő, mert lehet, fekve, ülve, futás közben, úszás, jóga és egyéb sportolás közben, séta közben, bambulás közben, (gyerekekkel) játék közben, kerti munka közben, főzéskor, mosogatás közben, otthon, utcán, erdőben, mezőn, víz mellett, tűz mellett, esőben, napsütésben, hidegben, melegben, ölelkezésben, szeretkezésben. Egyedül, sokan, bárhogy. Meditálni nem kell megtanulni, mert mindenki tud, sőt szokott is, max nem tud róla. Ezért elég felismerni, hogy jéé most meditáltam, jéé ilyen az, amikor nem gondolkodom. A felismerés az nem gondolkodás, hanem arra mondják, hogy tudatos az ember az adott szitura. „Jééééé, heuréka, ahha” ilyen indulatszavak társulhatnak hozzá.
A háborúra visszatérve be kell vallanom, hogy „hithű” összeesküvés elméletesként a gonosz nagyhatalmak manipulációját sejtem az egész mögött. Persze nem tudom, hogy a gonosz nagyhatalmak mögött kik állnak. Még gonoszabb, még nagyobb hatalmak-e, földönkívüli gonoszak, gonosz bankárcsaládok vagy az Ördög maga? De kezdem azt hinni, hogy a nyílvánvaló érdekösszefonódások tetején olyan emberek állnak, akiket egyszerűen nem simogatott az anyukájuk eleget. Azaz nem voltak szeretve, és senki nem tanította meg őket arra, hogy szeretet adjanak (merthogy ezután fognak csak kapni belőle). Persze ezzel nem felmenteni akarom őket, csak szerintem ilyen egyszerű az ok. Ők még mindig egojuk létfenntartásával szenvednek és sajnos elég hatalmuk van ahhoz, hogy másokat is szenvedtessenek. Meditálni kéne minden politikusnak, és hatalmasságnak, és szépen lehiggadnának.
