Legyen minden élőlény boldog – beszámolóm a vipassana csendtáborról

Tavaly után, idén voltam másodszor vipassana meditációs csendtáborban. Mindkét alkalommal Ausztriába mentem, Mariazell-be, ahol egy hegyi diákszállóban került megrendezésre közel 130 fővel az elvonulás.

Sokan kérdezték tőlem milyen volt, mit adott. Ezért arra gondoltam, hogy leírom az élményeimet, tapasztalataimat.

Buddha tanítása

Ennek a technikának az a célja, hogy érzékelésünk megfigyelőjévé váljunk. Buddha bá azt tanította, hogy az ember szenvedéseinek oka az, hogy nem vagyunk tudatosak test érzékelésünkre. A nem tudatos ember gondolatai vagy a múltban, vagy a jövőben vannak, nem a jelenben,a MOSTban. Ezek a gondolatok, vagy elutasítóak (negatívak – félelem, fájdalom), vagy sóvárgóak (pozitívak – vágyak, örömök). Sóvárgó és elutasító gondolatainkat, melyek valójában öntudatlan válaszreakciónk a minket érő információkra, előző és jelenlegi életünk eddig megtanult viselkedésmintái határozzák meg. Ezeket a mintákat ismerhetjük meg és oldhatjuk fel e meditáció segítségével, megtörve az akció-(öntudatlan) reakció lent vázolt láncolatát.

Buddha szerint így viselkedünk: elér minket egy információ, azaz észleljük valamelyik érzékszervünkön keresztül, az agyban megtörténik a felismerés, a kiértékelés (jó-e vagy rossz-e az információ nekem), amit egy test szintű érzékelés követ (na erre nem vagyunk tudatosak), s ezután adjuk a válaszreakciót. Ezért van az, hogy ha kifinimodik a test érzékelésünk, akkor megállíthatjuk az öntudatlan, automatikus válaszreakcióinkat és hirtelen egy nyugalmi, békés állapotban találva magunkat reagálhatunk. Ez általában egy szeretetteli és együttérző reakció lesz és hopp, máris nem gerjesztettünk egy újabb szenvedés forrást, sőt!

A tanítás szerint a kurzus vége felé megtapasztalt érzékeléseink az ún “sankarak”. A sóvárgást pozitív bizsergés, az elutasítást fájdalmas érzékelések jelzik. A meditáció során feladatunk, hogy ne itélkezzünk ezek felett (jaj de kellemes, jaj de fáj), hanem a megfigyelő státuszból, a jelenlétünkből lássuk, hogy ezek az érzékelések éppúgy jönnek mennek, mint a gondolataink. ‘Aniccsa’..azaz minden múlandó, mondaná Goenka mester.

A testünkön megtapasztalt érzékelések a tudat alatti szinten feloldódott “sankárákat” jelentenek, melyek többé nem okoznak már problémát. Buddha is addig meditált, amíg az összes addigi élete összes sankara-ját ki nem oldotta. Aztán sankara és ítélkezésmentetsen megvilágosodottá vált, s mindent annak látott, ami. A jelenbe érkezett.

Az alábbiakban gyakorlati infókat közlök a csendtáborról, olyanokat, amiket én szívesen olvastam volna előtte, hogy segítse a testi-szellemi rákészülésemet.

Napirend

Tavaly amikor jelentkeztem, nem tudtam egyáltalán, hogy mire vállalkozom, annyit tudtam, hogy egy csendtáborba megyek, ahol nem lehet beszélni és van némi meditáció. Némi. Na ez a némi, pontosan 11 óra  meditációt jelent.

Íme a menetrend: 4 órakor kelés (gong szóra), 4.30-tól két óra meditáció, 6.30-tól másfél óra pihi, ezalatt reggeli, 8 órától ismét meditálás 11 óráig, ekkor ebédszünet és pihi van 1-ig, ezt követően 4 óra meditálás, 5 órakor a teaszünetnek nevezett szünet. Este 6-tól meditálás 1 órát, majd egy előadást lehet meghallgatni, vagy megnézni Goenka Mestertől, aztán a maradék időben este 9-ig meditálás. Fél 10kor villany leo. A hosszabb szünetekben lehet a szabadban levegőzve sétálgatni, míg a meditációk közti 5-15 perces szünetekben lehet folyadékot pótolni vagy üríteni.

Étkezés

Az étkezés VegetáriJános, a szervíz svédasztalos. Az étkezések végén mindenki elöblíti evőeszközeit. Reggelire kása, kompót, kenyér, lekvár és gyümölcs van (alma, narancs, banán). Inni kávét, teát, tejet, kakaót lehet. Ebédre különböző ízletes ételek vannak. Volt például paradicsomos tészta, cukkinis lecsó, rakott cékla, sült kuszkusz,currys répa, köretnek, rizs, kuszkusz, tészta, krumpli volt és mindig volt saláta vagy savanyúság, napraforgómag, köménymag és szezámmag. És persze kenyér vajjal, ha valaki azt kívánná. Sosem maradtam éhes. A csendben való evés egyik nagy előnye, hogy szépen lelassul az ember, alaposabban megrágja a falatokat, aminek köszönhetően egyrészt jobban figyel az ízekre, másrészt kevesebbet eszik. A kurzus végére magamhoz képest kifejezetten keveset ettem. Vacsora az “öregdiákoknak” nincs is, csak tea. Az újoncok is csak teát és gyümölcsöt kapnak. Mindezt délután ötkor.

Tényleg nem beszélhetsz?

Bizony nem. Ugyanis a megérkezésünk estéjén az első közös meditálásnál megfogadjuk, hogy a 10 napot  ún. “noble silence”-ben, azaz nemes csendben töltjük. Ennek az a célja, hogy az egymással való beszélgetésekkel ne zavarjuk meg elménk koncentráló képességet, élességét, csendjét, hiszen a kurzus arról szól, hogy miképp tudjuk érzékelésünket minél élesebbre kalibrálni. A nemes csend mellé tartozik, hogy természetesen nincs tv, rádió, zenehallgatás, mobilozás (le is kell adni a mobilunkat), kütyüzés, de még olvasás és írás sem. Sőt a szemkontaktust is kerülni kell. Fiúk-lányok elkülönítve, csak a közös meditációk alkalmával vagyunk egy térben, de ekkor is külön ültetve. A tábor helyszíne le van zárva, hogy se-ki-se-be. Szóval semmi. Csak Te és Te.

Persze, ha valami gondja támad az embernek, akkor vannak kijelölt segítők (Dhamma servers). Ők üzemeltetik a tábort a 10 nap alatt, ők főznek és ügyes-bajos kérdésekben ők tudnak segíteni. Az elsajátítandó technikával kapcsolatban minden nap, az ebéd utáni egy órában valamint az esti utolsó közös “ülést” követően lehet a meditációt vezető tanároktól kérdezni, annyit, amennyi öt percbe belefér.

Mennyibe kerül?

Na ez az egyik legnagyobb húzás. “Ingyenes” a kurzus számodra, mivel a Te kurzusodat már valaki előtted kifizette Neked. Ugyanis az a Vipassana hagyománya, hogy ha valaki igazán megtapasztalja a segítségével elért jótékony hatást, akkor bizonyára egyetért abban, hogy ezt másnak is meg kéne tapasztalnia, s ehhez ő adományával (dhanával) tud leginkább hozzájárulni, éppúgy megfinanszírozva egy következő hallgató tanfolyamát, ahogy az övét is megfinanszírozta valaki. Itt Ausztriában egyébként adtak egy költség kalkulációt, amiből mindenki könnyen ki tudta számolni az egy főre jutó költséget. Én speciell többet is perkáltam az átlagomnál, de még így is jóval kevesebbet került mint bármilyen 10 napos nyaralás, ahol 11 óra program és két étkezés van. Nem beszélve az utóhatásokról.

Az adomány másik formája a szolgálat. Minden tanfolyamon “öregdiákok” végzik a konyhai és üzemeltetési feladatokat. Ezek közben természetesen lehetséges – mivel szükséges néha – diszkréten beszélni. Aki volt már “dhamma server” az mind azt mondta, hogy ez keményebb mint csak végig ülni a 10 napot, hiszen kőkemény időre melózás van ÉS részvétel a kötelező közös meditációkon. Valószínűleg legközelebb, ha megyek, én is szerverkedem egyet.

Ki szervezi?

A világ számos pontján  – így Magyarországon is  – rendszeresen szerveznek ilyen elvonulásokat. Ez egy kvázi franchise rendszer, a szó pozitív értelmében. Bárhol a világban azonos napirendet, sőt étrendet tapasztalhat az ember. A Vippasana Meditációs Központ akkreditálja a tanfolyamokat, melyeknek számos feltételnek kell megfelelnie. Ebben nem mélyedtem el, de a cikk végén található linken böngészve bárki jobban utána nézhet a hálózatnak.

Hogyan készüljek?

Érdemes vinni már kipróbált meditáló párnákat. Érdemes tudni, hogy milyen pozícióban meditál az ember legkényelmesebben, hogy az ne vegyen el időt,s figyelmet, míg az ember ezt megtapasztalja. Én pl. kértem a helyszínen egy háttámlát, mert leszakadt volna a derekam. Térdeim alá egy-egy párnát tettem, hogy törökülés ne feszítse szét a térdeimet. Fenekemet is alá ducoltam pár párnával és egy pokróccal takaróztam, mert a meditálás hozott hideget-meleget.

Érdemes magunkkal vinni egy nagyobb üveget (literes) ami alkalmas víz, tea tárolására. Erre nagy szükségünk lesz. Esetleg egy saját bögrét is érdemes vinni. Ruhánál a szempont, hogy kényelmes legyen, és nem érdemes sok félét vinni, mert a nagy lecsendesülés következtében hamar rájön az ember, hogy tök mindegy mi van rajta, szóval egy tréning alsó és felső bőven elég felülre.

Egyébként a tanfolyamon való részvételt visszaigazoló emailben, mindenki kap egy részletes listát arról, hogy mit kell vinni az elvonulásra. Érdemes figyelmesen elolvasni.

A technikáról

Nohát, amit az első tábornál nem tudtam az az, hogy itt a Vipassana nevű meditációs technikát tanítják meg nekünk egy 10 napos kurzus keretében. Egy sebészeti beavatkozáshoz hasonlítják, csak nem a testünkben, hanem a szellemünkön. Ezért is kell a külvilágtól elkülönülve megélni ezt, mint a kórházban. És ezért is fontos, hogy ezt mindenki egy tanfolyam keretében ismerje meg, mert a tudatállapot változása bizony okozhat nehézségeket egy nem “steril”, ingergazdag környezetben.

Ez a technika egyébként az az ősi technika, amivel Buddha (Gautama Sziddharta) maga is megvilágosodott. Mint kiderült, Buddha ezután egész életén át ezt a tecnikát adta tovább. Ez a technika aztán mesterről mesterre vándorolt. Utolsó letéteményese S.N. Goenka volt, aki Burmából vitte ismét Indiába az ősi tant. Az ő hangfelvételeit (és annak fordítását) hallhatjuk a technika átadásakor, illetve esténként egy órás előadás keretében is ő beszél felvételről (angolul videon, fordított nyelveken csak audion). Én idén a videoit néztem angolul, amiket sokkal hatásosabbnak éreztem, mint a tavalyi magyar fordítás hanganyagát. Nagyon karakteres volt a mester és nagyon szórakoztatóan adta elő tanításait. Jó párszor felröhögtünk közben hangosan (ezt szabad volt).

Anapana

A technika első három napjában légzésfigyelést végzünk meditáció közben. Az első napon, azt figyeljük, hogyan áramlik a levegő ki-be az orrjáratunkon. Ez nagy hülyeségnek hathat, pedig nem az, ugyanis, ha az ember a légzésére figyel, KÉPTELEN gondolkodni. Azaz vagy gondolkodsz, vagy légzést figyelsz. A feladat, minél többször a légzésre figyelni. A nem meditálók kedvenc érve, hogy “folyton elkalandozom”. Igen, pontosan, de ez nem baj, csupán, ha rajta kapod magadat ezen, térj vissza a légzésed figyeléséhez.

A második naptól a légzésünket az orrlyukaink és a szájaink széle által határolt háromszögalakú területen figyeljük. Szűkítjük a megfigyelési területet, hogy minél élesebb legyen az érzékelésünk. Mindez nem túl izgalmas feladat, de ha elkapja az ember az ízét, akkor már néha kellemes tudatállapotba kerülhet ettől is. Ennek ellenére a második nap az első kritikus pontja a tábornak, ekkor szokták leggyakrabban feladni a résztvevők. Természetesen bárki, bármikor úgy dönthet, hogy abbahagyja a tanfolyamot és elhagyja a tábort. Ezt a szándékot a segítőknek kell jelezni és lehet tiplizni.

Harmadik napon már csak az orrunk alatti kis területen figyeltük az érzéseket. Ekkora már elég csendesek voltunk ahhoz, hogy érezzük, hogy néha bizsereg, néha viszket, szúr, nyom…a lényeg, hogy érezzük.

Vipassana

Negyedik nap a nagy nap. Ekkor tanultuk meg a Vipassanát. Ezzel egy közel két órás meditáció keretében ismerkedtünk meg. Az orrunk alatti területről figyelmünket a fejünk csúcsára vittük, majd onnan egy meghatározott “útvonalon” végighaladtunk figyelmünkkel egészen a talpunkig. Ez volt az első olyan élményem, ami után teljesen kész voltam. Ugyanis a folyamat végére az egész testem kellemes görcsben volt, amit csak a meditációt követően realizáltam mert közben gyakorlatilag nem éreztem a testemet, csak a figyelmemmel pásztáztam. WOW volt.

A következő napokban ezt a folyamatot gyakoroltuk kisebb-nagyobb változtatásokkal, amikre most nem térek ki, hogy maradjon meglepetés a helyszínen is. A lényeg az, hogy a nyolcadik-kilencedik nap körül, az összes résztvevő már az egész testén érzi a “kellemetlen” bizsergést vagy épp “kellemes” fájdalmat.

Metta

Az utolsó napon megtanuljuk a Metta nevű technikát, ami nem más, mint egyfajta jókivánság, amit meditációnk végén magunkban kívánunk. Ennek keretében bocsánatot kérhetünk mindenkitől, akitnek valaha (vagy épp aznap) fájdalmat okoztunk, és mi is megbocsáthatunk a nekünk fájdalmat okozóknak (ismerős ugye?). Ösztökélhetjük magunkat, hogy pozitív gondolatokat, örömöt gerjesszünk magunk körül, hogy ne generáljunk rosszindulatot, negativitást. És persze, hogy osztozzon minden élőlény békénkben, örömünkben, szeretetünkben.

After

Az utolsó előtti napon délelőtt feloldják a nemes csendet, lehet beszélgetni, ismerkedni, nevetni. Ezen a napon is vannak még meditációk, de már nem ugyanolyan intenzitással. A tanfolyamot elvégzőknek azt ajánlják, hogy reggel és este 1-1 órát meditáljának a megtanult technikával, melynek köszönhetően fenntarthatják a hatást és oldhatják tovább sankaráikat. Jó meditálást mindenkinek. Megyek, és ülök is egyet!

Legyen minden élőlény boldog! Bhavatu Sabba Mangalam!

Ha kedvet kaptál Te is egy ilyen kurzusra itt tudsz jelentkezni.

A magyar hivatalos Vipassana honlapot itt találod 

About The Author
-

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.