You are currently viewing Miért jó nekem?

Miért jó nekem?

Több éve dolgozom együtt egy nagyon vidám, lelkes vidéki (Szombathely-Kőszeg) zenekarral, az Ocho Macho-val. Mi adtuk ki az első és a második albumukat. Mindkettő platina lemez lett – igaz világzene kategóriában – ami 3000 db-os eladást jelent per CD. Ennek a 95%-át koncerten, nagyon sok koncerten adtuk el, igen baráti áron. Már ez a tény olyan információ lehetne egy újságíró számára, ami érdeklődésre tarthat számot. Hiszen hogy a rákban van az, hogy egy a médiában nem futtatott zenekar ilyen darabszámot értékesít. Persze naiv vagyok, a kutyát nem érdekli ez, nemhogy a magát újságírónak nevező embereket, akik egyébként arra nem képesek, hogy „egy klikkelj a linkre” feliratot kivegyenek a sajtóhírünkből, mielőtt nyomtatásba kerül egy újság. Node az újságíró gárda majd egy külön posztban kerül górcső alá.

Lényeg a lényeg, az Ocho Macho zenekar idén lesz 10 éves, hiába az utóbbi négy évben indult be a szekér – szeretném hinni, hogy együttműködésünknek köszönhetően – és van nekik egy daluk, aminek az a címe, hogy Jó Nekem. A dal jelenleg 2 860 millás megtekintésnél áll és 98,6%-os a tetszési indexe. Már ez alapján is mondhatjuk, hogy szeretik az emberek. Arról is említést kell tennem, hogy ez a dal a koncertjeik katarktikus pontja, egyenként énekli MINDENKI a dal szövegét. Gergő – az énekes – ilyenkor szokott levegőhöz jutni, mivel a koncerteket 120%-on pörgi, de „jónekemkor” gyakorlatilag elejétől a végéig a közönség énekli a dalt, .

Nagy naivan azt gondoltuk, hogy ezek a ráutaló jelek, elegendőek ahhoz, hogy bekopogtassunk a honi nagy és kis rádiók ajtaján, jelezve nekik, hogy van itt egy slágergyanús szerzemény. Így is tettünk, de lukra futottunk szinte minden számottevő platformon, legyen az a Neo, vagy a Class Fm, az Mr2 vagy bármelyik kisebb országos vagy vidéki rádió, sőt zene tv. Valszeg több kisebb vidéki rádió játszik minket, csak nem tudunk róla,mert nem kapunk információt, illetve a Music Channel is szépen játszotta a klipet. A tényekhez tartozik, hogy készült egy viszonylag fogyasztható remix a dalhoz, ezt sikerült az Mr2-be betolnunk a „néha-néha” rotációba.

Nagyon sokat agyaltunk, hogy mi lehet a gond, miért nem „megy át” a dal a zenei szerkesztők szűrőjén, amikor láthatóan szeretik, imádják azt. Aztán egy alkoholmámoros alkalommal felvilágosított egy szakmabéli barát, hogy azért nem, mert ez a dal végtelenül optimista, végtelenül pozitív. Márpedig az veszélyes dolog, ugyanis, ha valaki elkezdi jól érezni magát, akkor nehezebben lesz kontrollálható, és a demokráciának nevezett elnyomó rendszeren rést üt az ilyen. Hosszú évszázadok óta ki lett ez szépen építve, és a magyar úgy jó, ha nem jó neki, – balsors, akit régen tép, vagy sírva vigad – úgyhogy ne is akarjuk mi ezt bolygatni, mert hogy jövünk mi ehhez.

Márpedig én bolygatom. Nem azt mondom, hogy a rádiós szerkesztők a kontroll rendszer tudatos katonái. Pont nem tudatosak, hiszen, ha egy pillanatra kinéznének a mátrixból, lehet, hogy meglátnák, miképp hajtatják végre velük a döntéseket odafentről. Az olyan vakerok, hogy „nem ezt akarják hallgatni”, „rosszul tesztelt a dal”, „nekem tetszik, de  ez túl igényes zene” olyan dogmákká vált hazugságok, amiket az ismétlői elhisznek a kétkedés szikrája nélkül. Belegondolt már valaki, hogy ha összeadná a nagy tv-k nézőszámait, kiderülne, hogy az ország jelentős százaléka egyiket sem nézi? Ugyanez a rádióknál. Mindegyik büszkén hirdeti, hogy ennyire játszott, meg annyira játszott, csak azt nem nézi, hogy az össz lakosság hány %-áról beszélünk. Mert ők is emberek, nem csak a vásárlóerősnek tartott  – egyre vékonyodó – réteg.

Számomra a youtube és a facebook sokkal reálisabb közvélemény, mint a fent említett rádiók, tv-k és újságok, még akkor is, ha ezek az adatok is manipulálhatóak. Valós emberek, valós véleményeit olvashatom, valószínű nézettségi adatokkal. És ami az igazán izgalmas, hogy csak idő kérdése,mikor fogják ezt a hirdetők is felismerni, mert akkor biza szépen át fog vándorolni a netre a hirdetők pénze, és lesz nagy sírás rívás a „tömegmédiában”, és akkor Pamkutya, Az arc nélküli ember, és a sok-sok kreatív „senki” egyszerre meghatározó média szereplővé válik. Megszűnik végre a média tömegmanipuláló hatása. Alig várom. Úgyhogy igenis Jó Nekem!!!