Ez a kérdés most a választások közeledtével különösen aktuális.

Sokan mondják és hiszik, hogy nem szeretnek politizálni. Mindnyájan ismerjük ezt a frázist, amit a legtöbben megütközéssel puffogtatunk, amikor valaki indiszkrét módon megkérdezi véleményünket a politikai helyzetről.

Ennek oka, hogy az elmúlt  – 20-40-50-100-1000 (?) éves – időszak  politika címen végzett tevékenysége  nyomán olyan közhangulatot alakítottunk ki, hogy a legtöbben viszolygunk attól, amit a politikusnak nevezett emberek művelnek. Azt hisszük – mert ezt is sugallják nekünk mindenhol – hogy a politikához, csak valakik (mások) érthetnek (úgy, mint az orvostudományhoz, a joghoz és sok más egyébhez). Mintha mindez rajtunk kivül zajlana, és mi úgysem tudnánk mit tenni. Valamint, kialakult az az attitűd is, hogy a politizálás az ördögtől való, ami kellő tudatosság híján valóban olyanná is lesz. De tudjuk, hogy egyáltalán mit jelent a politika és mit jelent politizálni?

Mit jelent a politika?

A politika kifejezés az ókori görög polisz névből ered. A politika szó eredeti jelentése közélet, ebben az értelemben tehát mindenki, aki részt vesz a közéletben, tevékeny (aktív) vagy tétlen (passzív) politikát folytat. forrás: wikipedia

Ekkor jöttem rá, hogy én kifejezetten szeretek politizálni.  Szeretek tevékenyen részt venni a közösségeim életében, legyen az a családom, baráti köreim, meló-üzletági környezetem, sőt szélesebb közegek is. Szeretek tenni, szeretek részt venni a mások, a köz életében.

De nem vagyunk ezzel sokan így. Hisz, ha így lennénk, nem itt tartanánk.

Egyelőre többen nem szeretnek résztvenni a közügyeikben, tenni, segíteni, felelősséget vállalni magukért, egymásért, mint akik igen. Inkább másokra várnak, hogy majd azok tegyenek helyettük, de értük is. Ennek az elsődleges oka szerintem, hogy rászoktatott minket a mindenkori gazdasági, társadalmi, kultúrális környezet, hogy felülről várjuk a megoldást. Hogy majd mindig jön valaki, aki minket képvisel, és megmondja a tuttit. Apropo, tudjátok, hogy hívták az ókori Görögörszágban azokat, akik nem vettek részt a közügyekben? Őket nevezték idiótáknak. Hm?

Ki képvisel kit?

Nem abszurdum azt gondolnom, hogy engem képviselhet bárki más, rajtam kívül? Az én ügyem egy embernek lehet a legfontosabb: nekem.Akkor kutyakötelességem, hogy én képviseljem magam, feltéve, ha nem akarom tovább szivatni magam és a nekem fontos ügyeimet intézni szeretném végre, ügy-esen.

Ha én képviselem magamat, megkérdezem magamtól: Kedves Ádám, mit szeretnél kezdeni az életeddel? Mit szeretsz csinálni? És mit nem szeretsz? Hol, kikkel, mikor, hogyan érzed jól magad?  Mik a késztetéseid, mozgató rugóid. Mit miért csinálsz? Tudod, mit miért csinálsz? Mi a célod? Miért születtél meg? Én, mint a Te képviselőd, szeretném az érdekeidet képviselni, úgyhogy ehhez tudnom kell a válaszaidat erre a kérdésekre. (Ugye mennyire más kérdések, mint amit jelenlegi képviselőink tesznek fel nekünk? SEM.)

Vegyünk példának egy kérdést: mit szeretsz?

Ha ezt komolyan veszem, fogok egy tollat, vagy a billentyűzetet és leírom…csodákat fogok látni. Én például szeretek írni (nemrég jöttem rá;), beszélgetni, riportokat készíteni, szeretek a gyerekeimmel játszani, bunyózni, zenét hallgatni, zenészek kiteljesedését segíteni, enni, jógázni, úszni, focizni, bulizni, néha sörözni, néha tütüzni (ezutóbbit én soha semmilyen körülmények között!), szeretek olvasni, lógni a facebookon, és megosztani gondolataimat, szeretek tanulni, okosodni, meditálni, barátaimmal lenni, aludni, szexelni stb. (Ugye nem tűnik nehéznek ezeket kiköhögni magunkból?:)

Miután szépen végig kérdezgetem magam, egész komoly képet alkothatok magamról és teljesen új színben  – rajzolódom ki a szó szoros értelmében – magam előtt. Esetleg meg tudom, hogy mi a célom az életemben, és ezek után meg is valósíthatom azt. Ezek után lehet, hogy eszem ágában nem jut a jelenleg politikának nevezett dologgal foglalkozni, de  mégis „politizálni” kezdek.

Végezetül álljon itt egy idézet Puszta Csaba barátomtól (az ő sajátos szövegformázásában)

A Hangoskodó FÉL.

Fél, hogy valamiből Neki nem jut elég.

Így a Hangoskodó SZŰK-SÉGBEN ÉRZI magát.

Félelme (FÉL ELME) hajtja, hogy minél többet SZEREZZEN

mások figyelméből, életidejéből, energiájából, pénzéből.

A szerzésre lett „programozva”, és fél-elme hajtja!…

Te mit remélsz tőle? Rábízod az életedet? És a gyerekedet?

Azt HISZI, hogy ha sokat szerez, lecsökken a félelme.

Ezt a Hangoskodók Világa adta be neki, amelyben felnőtt.

Teker is szófogadóan a nagy szerzési versenyben, ám a félelme nem csökken.

A félelem (melyet a Hangoskodók Világa segített feltáplálni), a lelkében van,

és azt nem szünteti meg ANYAGI DOLGOK BIRTOKLÁSA.

Sőt tovább növeli, mert általuk új félelem ébred: félelem az elvesztésüktől.

Közben a Hangoskodók Világa már általa működik, az „újaknak” a példát már ő adja.

Pedig belül a Hangoskodó is arra vágyik, mint mindannyian: hogy

SZERETETBEN ÉLJÜNK.

De eszköztárából az következik, hogy ezt is SZEREZNI akarja!…

A Bölcs nem fél. Ő EGÉSZ.

Mindig tud mit ADNI más EMBERNEK.

Így a Bölcs BŐSÉGBEN ÉL.

Tudja, hogy minden rendelkezésére áll, amire szüksége van.

Ami nem áll rendelkezésére, arról látja, hogy most nincs rá szüksége.

A Bölcs kiárasztja szeretetét, így Őt szeretet veszi körül.

A Bölcs szeretetben él.

forrás: 4dzona.hu