HALLOTTÁL MÁR A NAGY FELEJTÉSRŐL? 10.000 ÉVVEL EZELŐTT TÖRTÉNT, ÉS TELJES HATÁSSAL VAN AZ ÉLETEDRE

A Nagy Felejtés arra a gazdag tudásra vonatkozik, amit kultúránk akkor vesztett el, amikor új, civilizált életmódunk megkezdődött. Arra a tudásra, ami lehetővé tette az őslakosok számára a túlélést, annak tudására, hogy valaha mi is törzsközösségben éltünk, és annak megértésére, hogy csupán egy voltunk a sok ezer kultúra közül. Mindez néhány rövid nemzedék alatt eltűnt.

A Nagy Felejtés az oka az óriási kulturális összeomlásnak, amikor egyszer csak a törzsközösségben élő emberek egy új és különös, tömegeket központosító társadalomban találták magukat. Új hiedelmek, új életmódok igyekeztek kitölteni a kulturális vákuumot. A korábban több ezer évig működő természetes kiválasztódás hiánya miatt azonban ingatag volt ennek az új kultúrának a fejlődése.

Csak nemrégiben derült fény a Nagy Felejtésre. Ennek megértésével megláthatjuk pusztító kultúránk okait. Ha pedig újra emlékezünk arra, amit elfelejtettünk, kezünkben tarthatjuk a jövőt.

Hogyan történt a Nagy Felejtés?

Kb. 10.000 évvel ezelőtt kezdődött, amikor a közel-keleti kultúra olyan életmódot választott, amivel korábban még nem próbálkoztak emberek.

Intenzív mezőgazdaságot kezdtek folytatni, ami lehetővé tette számukra, hogy településeken éljenek.

Hatalmas élelmiszertartalékokat képeztek, ami népesség- és geográfiai robbanáshoz vezetett. A kezdetben gazdálkodó közösségek végül falvakká, majd városokká, végül pedig királyságokká váltak. Megkezdődött a civilizáció.

Ez azonban jóval korábban volt, mint az írásos történelem, valójában több ezer évvel előbb. Addigra azonban az új kultúrájú emberek elfelejtették, hogy mi történt. Elfelejtették, hogy valaha vadásztak, gyűjtögettek, és nomád életmódot éltek. Azt hitték, hogy az emberiség a civilizációval együtt érkezett a bolygóra. Azt hitték, hogy a civilizáció és a helyhez kötött mezőgazdaság az emberiség természetes állapota, olyan természetes, ahogyan a csordában élés és a legelés természetes a bölény számára.

Természetesen ebből az a hiedelem alakult ki, hogy csak néhány ezer évesek vagyunk, és az emberiség élete a civilizációval kezdődött.

A korai civilizációk peremén élő primitív kultúrák nyilvánvalóan azt sugallnák, hogy az emberek másként éltek korábban. Mégis könnyen félremagyarázták őket. Lecsúsztak a civilizáció természetes állapotából; barbárokká alacsonyodtak le. Valaha teljes értékű emberekként éltek, de elfelejtették a kultúrát, és most alsóbbrendűvé, félállatokká váltak.

Kultúránk filozófiai gyökerei

Ez a kollektív kulturális emlékezetkihagyás és az a felfogás volt jellemző a kultúránk kiagyalóira, hogy az emberek a civilizáció létrehozóiként érkeztek a világunkba.

Az ősi civilizációk, Sumer, Egyiptom, Asszíria, Babilon, India és Kína filozófusai, történészei és hittudósai beleszőtték a Nagy Felejtést munkájukba.

Az őket követők – a Biblia héber szerzői, Mózes, Sámuel, Illés, Ézsaiás és Jeremiás, a nagy nyugati gondolkodók, Szókratész, Platón és Arisztotelész, és a nagy keleti gondolkodók, Lao-ce, Guatama Buddha és Konfuciusz – mind beleszőtték a Nagy Felejtést munkájukba.

Az újabb korok gondolkodói hasonlóan cselekedtek, nem vettek tudomást a Nagy Felejtésről. Miért tették volna? Nem volt okuk azt hinni, hogy az emberek nem a civilizáció létrehozóiként jöttek erre a világra. Nem volt okuk azt hinni, hogy nem az volt a természetes állapotunk. Így aztán Aquinói Szent Tamás, Francis Bacon, Galileo Galilei, Isaac Newton és Rene Descartes alapvetően a Nagy Felejtés alapjaival vitték tovább kultúránkat.

Az igazság kiderül

Az őslénytan derített fényt a Nagy Felejtésre. Az őslénytan tette világossá, hogy az emberiség nem akkor érkezett a Földre, amikor a civilizáció keletkezett. Nagyon hosszú ideje, gyakorlatilag több millió éve már teljesen más életmódot éltünk. Az emberiség nem a természetes állapotból került primitív életmódba. Hanem így kezdtük el.

Visszatekintve azt gondolnánk, hogy a Nagy Felejtés kiderítése nagy horderejű felfedezés lehetett volna. Gondolkodásmódunkat és kultúránkat alapjaiban rengette volna meg. Az ember azt gondolná, hogy ez alapvetően megváltoztatná felfogásunkat származásunkról és a követendő életmódról.

De nem így történt. A Nagy Felejtést egyszerűen félremagyarázták. Ahelyett, hogy elismerték volna a 19. század gondolkodói az emberiség két nagyon különböző és törvényes történelmi életmódját, erre jutottak: noha az ember primitív barbárként született erre a világra, az volt a rendeltetése, hogy civilizációt építsen.

Lényegében ezt mondták: „Kit érdekel, hogy nem civilizációt építő emberként érkeztünk? Az a sorsunk, hogy civilizációt építsünk. Most, hogy itt vagyunk, kit érdekel, hogy mi volt előttünk? Azok az emberek, akik előttünk éltek, csupán az elődeink voltak. Nem voltak fontosak.”

Nem civilizációt építő emberként érkeztünk. De az volt a sorsunk, hogy civilizáltak legyünk.

A történészek kényelmes módon semmibe veszik azokat az embereket, akik több millió éven keresztül éltek a Földön a kultúránk keletkezése előtt.

Ahelyett, hogy a történelem részeként elfogadnák, a történészek a történelem előtti korba száműzik őket. Azért a történelem előtti korba, mert a történelem a civilizáció kezdetével kezdődött. Mi vagyunk a jók; mi teljesítjük be az emberiség küldetését. Bennünket kell tanulmányozni.

A mezőgazdasági forradalom meséje

Azt is félremagyarázták, ahogyan kultúránk a vadászó-gyűjtő életmódról a civilizáció építésére tért át. Gondolkodóink erre a „mezőgazdasági forradalom” kifejezést találták ki.

Így magyarázták: A mezőgazdasági forradalom előtt az emberek nem tudták, hogyan gazdálkodjanak vagy hogyan műveljék a földet. Vadásztak, gyűjtögettek és legeltettek. Amikor felfedezték a gazdálkodást, le tudtak telepedni, és civilizációt tudtak építeni. A mezőgazdasági forradalom volt az az alap, amiből az emberiség nagysága kiindult.

Olyan módon magyarázták el, ami elhiteti velünk, hogy a mezőgazdasági forradalom:

o   Többé-kevésbé mindenhol lezajlott.

o   Többé-kevésbé egyidejűleg zajlott le.

A történetet úgy adták elő, hogy azt gondoljuk, egy embercsoport kitalálta, aztán a szomszédjaik meglátták, hogy mit csinálnak, és ezt gondolták: „hűha, mennyivel jobb módszer, jobb életmód.” Amint egy csoport megvilágosodott a mezőgazdaság tudományával, azonnal abbahagyta a primitív vadászást és gyűjtögetést, és letelepedett, hogy a jobb életmódot élje. Azt látták, hogy ez a sors az ember sorsa, és mohón magukévá tették.

Ez a mese terjedt el kultúránkban, amióta a 19. századi gondolkodók kitalálták, hogy alátámasszák elméletüket, miszerint a civilizáció az emberiség isteni sorsa. A mezőgazdasági forradalom azonban nem volt forradalom, és egyáltalán semmi köze nem volt a mezőgazdasághoz.

A mezőgazdaságot számtalan módon és formában űzte több ezer kultúra a bolygó körül. A mezőgazdaság nem a civilizáció egyedi jellemzője. A civilizáció egyedi jellemzője a mezőgazdaságnak egy különleges formája, amit Daniel Quinn totalitárius mezőgazdaságnak hív.

A mezőgazdasági forradalomnak egyáltalán semmi köze sincs a mezőgazdasághoz.

A totalitárius mezőgazdaság minden életformát alárendel az emberi élelmiszerek kérlelhetetlen, céltudatos termelésének. Az a felfogás jellemző, hogy az egész világra jogot formálhatunk, és minden földből emberi élelmiszert kell kihoznunk.

Ez jelentős fölösleget eredményez, ami rohamos népességnövekedést és rohamos földrajzi terjeszkedést eredményez.

Létszámfölényükkel a totalitárius mezőgazdászok elárasztották a szomszédos területeket, és kiirtottak más kultúrákat és azok életmódját. A mezőgazdasági forradalom nem ezer évvel ezelőtt kezdődött és fejeződött be. Napjainkban is folytatódik, és azok a kulturális doktrínák hajtják előre, amelyek azt sugallják, hogy a föld ellenfél, és le kell győzni.

A mezőgazdasági forradalom nem arról szólt, hogy az emberek jobb életmódot találtak. Arról szólt, hogy a több ezer kultúra közül egy kultúra olyan módon kezdett el élni, ami csak exponenciális terjedéssel működött. A civilizáció nem azért terjedt el, mert jó ötlet volt. A civilizáció erőszakkal terjedt. A totalitárius mezőgazdászok exponenciális terjedése mindenki mást kiszorított. Nem forradalom volt; kísérlet volt, ami fékeveszett vonattá vált.

Ezért amikor a Nagy Felejtésre rájöttek, gyorsan el is titkolták. Kultúránkat először így képzeltük el:

Első emberek
|
Mi

Aztán így:

Első emberek
|
Kőkorszaki emberek
|
Középső kőkorszaki emberek
|
Új kőkorszaki emberek
|
Mi

Amikor valójában ez így néz ki inkább:

Első emberek
|
Kőkorszaki emberek
|
Középső kőkorszaki emberek
|
Új kőkorszaki emberek
|
Nagy felejtés

|                                                   |

10.000 egyéb kultúra                 Mi

Új gondolkodásmód

A Nagy Felejtés felfedezése új rálátást ad az emberi történelemre és a világban elfoglalt helyünkre. Lehetőséget ad arra, hogy azt a másik életmódot a bolygón jogosan létezőként ismerjük el.

Az ökológiai válságra adott válasz nem abban rejlik, hogy ugyanúgy kínlódjunk tovább, ahogy több tízezer éven keresztül tettük. Nem abban rejlik, hogy mániákusan próbáljunk meg helyrehozni egy olyan életmódot, ami csak növekedéssel tud fennmaradni. Végül az akkorává növi ki magát, hogy már nincs hely a számára. Ez az idő most jött el.

Ahelyett, hogy megpróbálnánk valahogy működőképessé javítani életmódunkat, teljesen át kell azt alakítanunk. Most már tanulmányozhatjuk a bennszülött kultúrákat anélkül, hogy barbárnak tekintenénk őket. Nem maradtak el tőlünk a fejlődés útján; nem ők a legfejletlenebb civilizált népek. Olyan életmódot folytatnak, ami teljesen eltér a mienktől.

Olyan életmódot, ami nem feltétlenül alsóbbrendű, ami semmiképp a civilizáció elődje. Most már új szemlélettel tekinthetünk rájuk, újonnan felfedezett tisztelettel, és meghallgathatjuk mondandójukat.

Fenntartható módon éltek több millió éven keresztül ezen a bolygón. Sok mindent tanulhatunk tőlük.

Most már láthatjuk, hogy az ökológiai válságban a problémát nem az emberiség okozza. Az emberek nem élősködők. Az emberek képesek fenntartható módon élni, ahogy korábban. A problémát egyetlen kultúra jelenti. A kultúra, ami 10 ezer évvel ezelőtt kezdődött a totalitárius mezőgazdasággal, és ami most is él. Nem kell az embereket megváltoztatnunk. Nem kell őket megjavítanunk. Egyetlen pusztító kultúráról kell csak lemondanunk.

Nem azért vagyunk a világ lakosságának 99%-a, mert jobb az életmódunk. Azért vagyunk a 99%, mert kultúránk terjedt, és kiszorította azokat, amelyek nem terjedtek.

De találhatunk új módszert.

forrás: overgrowthesystem.com

fordította: sevaster / felolvasta: Szabó Sipos Barnabás / zene: Sajti

a cikk alapját adó könyv: Daniel Quinn – Izmael megrendelhető itt