Általában ez az a kérdés, ami a zenekarokban megfogant, s amire leginkább választ szeretnének kapni tőlem is, amikor megkerestek mint lemezkiadó.

Ilyenkor az alábbi kérdések pörögnek le bennem a másodperc törtrésze alatt: hova szeretnél befutni? Mit jelent Neked a befutás? Miben méred? Sok koncertet szeretnél? Mennyit, mi számít soknak? Azt szeretnéd, hogy játszanak a rádiók és a tévék? Melyik rádió és melyik tv-re gondolsz és mit jelent, hogy játszanak? Hányszor: egyszer, kétszer, tízszer? Szeretnéd, hogy megismerjenek az utcán? Melyik utcán és kik ismerjenek meg, és persze miért? Tudod, hogy ez mit kíván tőled? Kész vagy erre? Szükséged van erre? És egyébként is miért szeretnél befutni? Miért lesz jó Neked, ha mások rajonganak érted? Ha tapsolnak Neked, és sokan szeretnek? Gyerekkorod óta úgy érzed, hogy megváltoztatnád a világot? Hogy hírhozó vagy? Hogy adni szeretnél az embereknek? Szuper. És tudod pontosan, hogy mit szeretnél adni, mondani? 

Amíg ezekre a kérdésekre nincs konkrét válaszod, addig szerintem csak sötétben tapogatózol. Persze ennek ellenére még “be is futhatsz”. Valahova, ahol nem feltétlenül azt kapod, amire számítottál. Feltéve, ha tudod, mire számítottál, és miért csinálod azt, amit. De legtöbb esetben csak a hírekből, filmekből, azaz a médiából, és másoktól hallott infója van egy kezdő zenésznek arról, hogy mi is az a befutás.

És ha nem azt kapod, amire számítottál, akkor csalódott leszel, olyankor jön a pia, meg a cucc, meg a sexdrugsandrocknroll című önáltatás. Tudom, mert megvolt nekem is ez az életszakaszom, még akkor is, ha színpad mögött voltam csak. Tudom, hogy ez képes pótolni az űrt, amit az a felismerés hordoz, hogy nincs is semmi ott, ahova vágytál. Persze csak ideiglenesen tölti be az űrt, ez a csapdája ennek. De az egy másik sztori.

Ahhoz hogy sikeres legyél, nem kell sehova befutnod. Csak tisztába kell jönnöd magaddal, tudnod érdemes, ki vagy. Amíg erre nincs válaszod, addig nem tudsz bárkinek hiteles lenni. Persze lesznek, akiknek hiteles leszel így is. Olyanoknak akik annyira, vagy kevésbé tudják, hogy kik ők, mint Te. Ebből ideig-óráig táplálkozhatsz, de aztán illene össze szedned magad és bele fogni az önmegismerésbe. Enélkül nem fog menni a hiteles előadás, zenélés, siker.

Ha hiteles vagy, “befutsz”. Az emberek, a közönség pontosan érez ugyanis Téged. Érzi, ha őszinte vagy és őszinte a zenéd, és akkor arra szüksége lesz, egyszerűen “vonzza mint méhet a méz”. Ezért mondom bátran, hogy előbb az önismeret és aztán az ismertség, de legalábbis párhuzamosan.

Ha mégis minden áron be akarsz futni, akkor sincs szükséged már kiadóra, helyette kell egy menedzserkedő forma (lehetőleg egy valaki a zenekarból), egy sajtós (gyűjtsétek össze a honi rádiók, tv-k, online és offline orgánumok releváns kontaktjait a netről), koncertszervező (gyűjtsétek össze a honi klubok, fesztiválok, rendezvényszervezők kontaktjait) és egy digitális terjesztő partner. Van drót mindenkihez;)